Asper, a Saiyan faj bátor harcosa 3. rész
--------------------------------
Szinte hamar a városba értek.
A város mellet egy űrhajó volt becsapódva amiből dőlt a füst és félig meddig lángolt.
-Hol lehetnek a város lakók apám?
-Nem tudom, remélem nem érkeztünk túl későn.
De a városfőtere felől hangokat kezdtek hallani.
-Arra!
És elindultak abba az irányba.
A főtéren volt mindenki, arcukon félelem és ijedtség volt felelhető.
A város lakók egy nagy kört álltak a körközepén egy asztal volt elhelyezve tele kajával.
Az asztalfőnél egy Saiyan ült és tömte magába minden kaját.
-Hé te!
Töri meg a csendet és mutat rá az egyik lakosra.
-Hol van a gyümölcs?
-Sa..sajnálom uram, de még nem érettek meg és az előző évit már megettük.
A Saiyan harcos arcán látszódott komor lett, felállt az asztaltól és elindult a helybéli felé akit kérdezett.
Kezében bomba jelent meg.
-Rossz válasz haver.
De, a hátha mögött megszólítják.
-Hé te, te aztán tudod mi a reklamáció, de most szólok ellenem nem mész semmire.
-Bátor szavak kis anyám, de nem tudod kivel van do....
A harcos akkor fordult meg, hogy lássa ki volt olyan bátor aki így szólalt neki meg és amikor meglátta Aspert a mondat amit mondott félbe maradt.
Asper is végig nézett a harcoson, látta, hogy ruháján és arcán látszódtak a csaták nyomai, haja csapzott volt és amikor meglátta a gorilla farkát, annyit mond.
-Te is egy Saiyan vagy.
A harcos elindult felé, Asper felkészült hogy támadjon, de valami váratlan dolog történt, a harcos mikor oda ért megölelte és szeméből könny kezdett folyni.
Asper nem értette, de még a város lakok is döbbenve figyelték az eseményeket.
A csendet a harcos töri meg mikor egy kicsit hátra lép, száján egy kis mosoly jelent meg.
-Ne haragudj, de azt hittem a fajomból mindenki meghalt, és olyan boldog vagyok hogy találkoztam veled.
-Már azt hittem valami tervezel.
-Semmit nem tervezek, tudod a bejártam az űr minden egyes pontját, hogy találjak valakit a fajomból és sikerült, amúgy a nevem Turles.
-Asper vagyok, de akkor fogd vissza magad és hagyd békén a város lakókat.
-Rendben.
Bólintott Turles.
-Kérlek mesélj el mindent mi történt?
Turles leült az asztalhoz és kérdésre válaszolni kezdett.
-Frieza...mindenkit lemészárol, már nincs olyan bolygó aki nem hódolt volna be neki, egyre több és több katonája van, kiválasztott egy elit egységet ahol a legerősebb katonái vannak.
-Harcoltál ellenük?
-Igen és vereséget szenvedtem, próbáltam megkeresni Vegeta herceget és Nappa-t, hogy hátha együtt talán megyünk valamire, de az utolsó információim szerint Nappa-t megölték, Vegeta herceg meg valami kastélyba van bezárva közel a Cold családhoz.
Kora figyelte hogy lánya mennyire figyel az ideg fiú szavaira, de tudta hogy egy társat is kapott akivel el tud majd menni a Földre, nagyot sóhajtva elkezdte a város lakókat megnyugtatni, hogy már nem történik semmi rossz.
Turles folytatta.
-Egyedül Raditz-al tudtam a rádión beszélni, hogy merre keres tovább.
Asper felállt az asztaltól mosolyogva.
-Beszéltél vele?...Mikor?...Él még?
Turles döbbenve nézett.
-Igen, beszéltem vele és kb 3 hete azóta nem tudok róla semmit, de miért pattantál így fel?
Asper mosolyogva újra leül.
-Mert Raditz a bátyám, és anyám kérése az hogy keresem meg és készüljek fel Frieza ellen a harcra.
Turles sóhajt egyet.
-Nézd díjazom, hogy ilyen bátor vagy és ugranál bele a legközelebbi harcba, de te nem ismered Friezat és hiába találnák meg a bátyád hárman nem lenne sok esélyünk ellenük.
-De van egy másik testvérem is, egy iker testvér a neve Kakarott és a földön lakik, négyen talán mennénk valamire.
-Talán.
-Van is egy tervem, megtaláljuk Raditz-ot és Kakarott-ot és akkor kimentjük Vegeta a herceget a fogságból és akkor már lesz egy kisebb csapatunk.
Turles ingerülten.
-Te megvesztél?...Tudod hol tartják fogva Vegeta herceget a Cold bolygón, ott lakik Frieza és a családja, meg vagy 57.386 katona nem beszélve a különleges csapatról, ha oda megyünk akkor alá is írtuk a halálos ítéletünket.
-Nyugalom Turles, nem úgy akarok oda menni, hogy nagy belépővel hanem csendben.
Turles vakarni kezdi a fejét.
-Nem tudom Asper, hidd el hallottam olyanokról akik megpróbáltak oda bejutni és darabokba végezték.
-Mert azok idióták voltak.
-És mi mivel vagyunk különbek náluk, ha mi is oda megyünk mi is idióta hullák leszünk.
-Bíz bennem.
Kacsint rá Asper Turles-re.
-Holnap elindulunk a Földre, de addig is...Apám!
Néz hátra az apjára.
-Turles eljön velünk haza.
-Ő rendben.
Mikor haza értek Kai és Lynn ijedten lépett hátra, de Asper Turles elé lépett.
-Ne féljetek ő Turles, kicsit nagy a szája, de rendes srác.
-Értem, kérsz valamit enni Turles?
-Köszönöm nem.
Leült egy fotelba és azonnal elaludt.
-Jó fáradt lehetett.
Mondja Lynn Asper-nak.
-Igen, biztos nem tudott nyugodtan aludni.
A család megették a vacsorát és lefeküdtek aludni.
Hajnalban Turles kelt hamarabb és kiment a ház elé és az eget figyelte nem is sejthette, hogy kémlelő kisrobot őket figyelte.
Az egykori Vegeta bolygóra mentek a jelek, ahol az egyik katona rohant a nagyterembe.
Belépve az ajtón meghajolt.
-Királynőm, kérésére követük Turles űrhajóját és egy Merlot nevű bolygón landolt ahol találkozott, egy újabb Saiyan-el egy lánnyal.
Ahogy a képeket átadja, Meira csak annyit mond.
-Kifelé!
Mosolyogva figyelte a képeket.
~Hát megvagy pici Asper...a kishúgom nem küldött el olyan messzire.
A számítógépen megnyom egy gombot és monitoron Frieza jelent meg.
-Meira miért keresel?
-Jó hírekkel szolgálhatok Frieza nagyúr, meg lett az eredménye, hogy követük Turles-t hiszen előkerült húgom kislánya Asper.
-Remek hírek, és megölted?
-Őőő még nem.
Frieza ingerülten.
-Akkor felhívtál feleslegesen, hogy bejelentsd nekem, hogy meg találtad az unokahúgod, de még nem léptél semmit?....Mégis mire vársz?
-Sa...Sajnálom Frieza nagyúr, de úgy gondoltam talán érdemes lenne követni, őket hátha elvezetnek Kakarott-hoz is.
Frieza elmosolyodik.
-Tudod Meira kicsit kezd zavarni ez a tehetetlenséged, hogy nem végzed jól a munkádat...
-De nagyúr..
-Hallgass, 3 napod van hogy végez velük vagy különben a Ginyu osztagot küldöm hogy elvégezzék a feladatot.
-Igen is nagyúr kinyírom őket.
-Helyes és legközelebb akkor értesíts ha végeztél velük.
-Igen nagyúr.
A monitor elsötétedett, Meira sóhajtót egyet és hangosan.
-Olmas!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
-Igen úrnőm.
-Készítsd elő az űrhajómat és szólj a csapatomnak elindulunk Merlot nevű bolygóra.
-Igen is űrnőm.
Eközben a Cold Bolygón Frieza idegesen ül le a trónjára.
-Idióta majom.
-Heheheheeh én mondtam, hogy öld meg.
-Pofádat befogod Cooler!
Majd kortyol egyet a borából és rá néz Cui-re.
-Van hír Dodoria és csapata felől?
-Nincs nagyuram.
Frieza összeroppantja a poharat.
-Miért nem lehet könnyen hódítani???..Nézd meg itt van ez a Föld nevű bolygó...két csapatom hirtelenséggel eltűnt ott és most, hogy utánuk küldtem Dodoriát a csapatával őket is elnyelte a föld.
-Lehet valami komolyabb ellenállásba ütköztek öcsi.
-Valószínű.
-De ilyenkor miért nem küldöd oda a különleges csapatot?
-Mert...
Ekkor nyílt ki a trónterem ajtaja és egy katona rohant be.
-Frieza nagyúr, Dodoria visszatér.
Frieza mosolyogva kell a fel a székből.
-Mese füleimnek és hol van?
De a katona arcán látszódott, hogy kicsit meg volt döbbenve.
-Valami baj van?
Ekkor lépet be Dodoria.
-Itt vagyok nagyúr.
Frieza mikor rá nézz ő is meglepődve veszi észre hogy, Dodoria testét sebek borították, a páncélja el volt törve, de a legnagyobb sérülése, hogy hiányzott a bal karja.
-Mi..Mi a fene történt a Földön?
Dodoria oda megy Frieza elé és letérdel.
-3 nagy erejű harcos nagyúr.
-Nem...mindent tudni akarok!